Földrajzi kiegészítő

A Bakony lábaitól a Szekszárdi dombságig terjedő Sárvíz völgye a XVIII. században mocsaras terület volt, ahol a környező települések lakói halászatból, nádvágásból és malmok üzemeltetéséből éltek, amit a magasabb területeken legeltető állattartással egészítettek ki.

A Sárvíz mentén az érdemi folyamszabályozási munka már az 1760-as években megkezdődött. 1810-től vízszabályozási társulatot hoztak létre, amely Sárvíz társulat néven, az ország első vízszabályozási egyesülete volt. Az 1827. évben a Sárvíz új medrét Nádor csatornának nevezték el. Tolna megye déli részén az 1850-es években végeztek a folyamszabályozással.

A szabályozás eredményei közül három emelhető ki: a Sárvíz menti mocsaras területek felszabadultak az árvíztől, a terület szántónak, rétnek egyaránt használható lett, valamint 500 mázsás teherrel hajózni lehetett, és így Fejér és Veszprém megye is kijutott a Dunához.

A befektetett munka meghozta az eredményt. A majdani mocsarak helyén az ország egyik leggazdagabb termőterülete alakulhatott ki.

Tolna megye és egyúttal az ország legrégebbi víztársulata, a Nádor-csatorna Társulat fő tevékenysége a szabályozott folyószakaszok, csatornák rendben tartása, töltések építése volt.