Mezei aszat

Mezei aszat

A mezei aszat (Cirsium arvense) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjába sorolt aszat (Cirsium) nemzetség egyik legismertebb faja. További magyar elnevezései: mezei bogáncs, kanadai bogáncs.
Származása, elterjedése
Az északi féltekén a sarkvidék kivételével szinte mindenhol nő.
Megjelenése, felépítése
Legfeljebb másfél méter magasra növő, kétszikű lágy szárú. Bordázott szára esetenként fehéren molyhos. Tejnedve nincs.
Erőteljes gyökérrendszere elágazó gyökerek emeletesen elrendezett szintjeiből áll. Karógyökere 3–4 m mélyre hatol. Mélyen fekvő gyökérlábai eredetileg függőlegesen futnak, később térdesen-csuklósan lehajlanak.
Hullámosan fodros, szórt állású, nyeletlen (azaz ülő) levelei közül az elsők fordított (inverz) tojásdadok, a továbbiak lándzsahegy alakúak, az egyszerűtől a szabdaltig hasogatottak; a levélhasábok csúcsán merev, sárga tövisekkel. A levelek színe kopasz, de fonákjuk lehet gyéren molyhos.
A virágzat csak halványbíbor csöves virágokból áll. Sátorozó virágzata megnyúlt gömb alakú. Egyes példányain a fészkekben mindkét ivarú virág előfordul, másokon csak termős virágok nőnek. Termése sárgásfehér szőrbóbitás kaszat; egy-egy növény 3-4 ezer kaszattermést fejleszthet.
Életmódja, termőhelye
Évelő gyomnövény, életformája G3. Általában tavasszal, sekélyen csírázik. Széles ovális, húsos, sötétzöld, ép élű, jóformán nyél nélküli sziklevelei a földön kúsznak. A száraz, homokos vagy tőzeges, mészszegény fajták kivételével minden talajon erőteljesen fejlődik.
Réteken, útszéleken, parlagon hagyott földeken tömeges. Települések körül és vetésekben is előfordul. Nitrofil, eutróf, mezoxerofil-mezohigrofil növény. Május végétől virágzik, gyakran még ősszel is találkozhatunk vele. Érett terméseit a szél hordja szét.
Fotó: Stefániainé Lévai Edit (Sárvíz-Nádor 2014 Konzorcium), szöveg: Wikipédia