A nádképű csenkesz

A nádképű csenkesz

A nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), egyéb nevein: veresnadrág csenkesz, áljuh csenkesz, sziki csenkesz az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj
Előfordulása
A Földközi-tenger térségéből terjedt el az Óvilágba.
Megjelenése
Csomósan-bokrosan növő, durva szálfű. Gyökértörzses.
Erős szárai és szőrtelen levelei fölfelé állnak, és mintegy 50–110 centiméteresre (ritkán másfél méterig) nőnek. A fiatal (3–10 milliméter széles) fűszálak pödröttek. Annyira erősen erezettek, hogy tapintásuk a nádéra emlékeztet. A levelek színe fényes, durva tapintású, a fonákuk sötétzöld. A levélhüvelyek alsó része enyhén bíborvörös árnyalatú. A nyelvecske rövid, világoszöld, a fülecske erősen szőrös.
Virágzata füzér: a buga 20–40 centiméter hosszú, laza szerkezetű, nagyjából téglalap alakú. A buga ágait apró tüskék érdesítik; az elvirágzott buga szétterül. A buga színe rendszerint kissé bordós, amivel karakteresen különbözik a többi csenkesz fajtól. A toklász rendszerint közepén a legszélesebb.
Magvai középnagyok (5–6 milliméter hosszúak); 1000 mag tömege körülbelül 2–2,5 gramm.
Életmódja
Évelő. gyakori a nyirkos réteken, vízpartokon, kaszálókon, lápréteken, mocsárréteken, legelőkön.
Erőteljesen nő; más fűfajtákat kiszoríthat. A törzsváltozat enyhén fagyérzékeny; a Magyarországon honos változatok a hidegen és a meleget egyaránt gond nélkül tűrik. A szárazságot is jól tűri, de ha locsolják, jobban nő.
Az alacsony nyírást (4 cm alatt) nem tűri.