Orvosi székfű

Orvosi székfű

Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon Anthemis nemzetséget nevezi így. Gyakran összetévesztik a római kamillával.
Elterjedése

A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik. A mérsékelt övben az egész világon elterjedt.[1]

Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő. A világ több országában termesztik: a legfontosabb termesztő országok közé tartozik Argentína, Bulgária, Egyiptom és Magyarország, kisebb mértékben termesztik Csehországban, Németországban és Spanyolországban.[2]
Jellemzők

Egy-, néha kétéves 10–40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek, a sallangok keskeny fonalasak. A végálló fészek 1,5–2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Termése szürkésfehér kaszat. Az egész növény jellegzetes illatú.[1][3]
Gyűjtése, termesztése

Nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött; több államilag elismert fajtája van. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiáját - több más növénnyel együtt - Kerekes József dolgozta ki az 1970-es években. Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik.[4] Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak (a kamillamező fehér színű).[1] Frissen és szárítva használható.
Hatóanyagok

Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkéskék színű a lepárlás alatt képződő kamazuléntől; az illóolaj hatóanyagai: bisaboloidok, bisabolol oxidok, en-in-diciklo-éter. Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok, pektinszerű nyálkaanyagok. [5] [1]
Gyógyhatása

Teája nem csak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag-, és epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc-, és hajápolásra is javallják.

Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt.

Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai- és gyógyszeripar.[1] [6]

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum), illóolaja (Matricariae aetheroleum) és virágzata (Matricariae flos), melyet a gasztronómia teaként, vagy kandírozva is felhasznál. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a kamilla virágzat hagyományos, népi gyógyászati felhasználásaként a megfázás tüneteinek enyhítését, enyhe emésztőszervi panaszok (pl. puffadás) csökkentését, afták, illetve enyhe bőr és nyálkahártya irritációk kezelését (pl. napégés) említi.[7]
Fotó: Stefánné Lévai Edit (Sárvíz-Nádor 2014 Konzorcium), szöveg: Wikipédia