A vízfolyás bemutatása

A Séd-Nádor vízfolyást a Bakony hegység É-i részén, a Herend térségében fakadó tiszta vizű karsztforrások táplálják. A vízfolyás Séd része a hegység tektonikus törésvonalai mentén leszakadt völgyekben halad Veszprémen keresztül DK-i irányba, majd a Királyszentistván és Vilonya közötti völgyben Litér, Papkeszi, Berhida településeket érintve az Ősi duzzasztóig, korábbi természetes medrében folyik. Az Ősi duzzasztótól lefelé haladva, a továbbiakban Nádor-csatorna a vízügyi elnevezése a vízfolyásnak. A Nádor-csatorna vize az 1920-30-as években mesterségesen kiépített mederben, a „Sárréten” keresztül halad ÉK-i irányba Nádasdladány, Sárkeszi, Csór, Sárszentmihály településeket érintve, majd DK-i irányváltással Szabadbattyán, Tác, Aba, Soponya, Sárkeresztúr, Káloz, Sárbogárd, Sáregres, Cece, Vajta, Bikács, Sárszentlőrinc, Nagydorog, Kajdacs, Kölesd, Tengelic, Medina, Szedres települések külterületein folyik keresztül, és Sióagárdnál torkollik be a Sió csatornába.

Az 1700-1800-as években a Séd vize számos malom- és egyéb vízzel hajtott fűrésztelep működését tette lehetővé, sőt a vízfolyást ekkor oly mértékben szabályozták, hogy a Dunát is elérő vízi útként használták Veszprémtől a Dunáig előforduló települések. Ekkortájt a malmok és fűrésztelepek működtetésére a Sédből leágaztatott Malom-csatornába terelték a víz egy részét. A Malom-csatorna ma is meglévő szabályozott medrű vízfolyás, amely közel párhuzamosan fut a Séd-Nádor csatornával, egy helyen (Papkeszi külterületén) keresztezve azt.

A Séd-Nádor csatornát tápláló jelentősebb mellékvizek Ősinél a Péti víz, Sárszentmihálynál a Gaja patak, és a Velencei tó vizének szabályozására szolgáló Dinnyés-Kajtor csatorna.