A projekt bemutatása

A vízfolyás bemutatása

A Séd-Nádor vízfolyást a Bakony hegység É-i részén, a Herend térségében fakadó tiszta vizű karsztforrások táplálják. A vízfolyás Séd része a hegység tektonikus törésvonalai mentén leszakadt völgyekben halad Veszprémen keresztül DK-i irányba, majd a Királyszentistván és Vilonya közötti völgyben Litér, Papkeszi, Berhida településeket érintve az Ősi duzzasztóig, korábbi természetes medrében folyik. Az Ősi duzzasztótól lefelé haladva, a továbbiakban Nádor-csatorna a vízügyi elnevezése a vízfolyásnak. A Nádor-csatorna vize az 1920-30-as években mesterségesen kiépített mederben, a „Sárréten” keresztül halad ÉK-i irányba Nádasdladány, Sárkeszi, Csór, Sárszentmihály településeket érintve, majd DK-i irányváltással Szabadbattyán, Tác, Aba, Soponya, Sárkeresztúr, Káloz, Sárbogárd, Sáregres, Cece, Vajta, Bikács, Sárszentlőrinc, Nagydorog, Kajdacs, Kölesd, Tengelic, Medina, Szedres települések külterületein folyik keresztül, és Sióagárdnál torkollik be a Sió csatornába.

Az 1700-1800-as években a Séd vize számos malom- és egyéb vízzel hajtott fűrésztelep működését tette lehetővé, sőt a vízfolyást ekkor oly mértékben szabályozták, hogy a Dunát is elérő vízi útként használták Veszprémtől a Dunáig előforduló települések. Ekkortájt a malmok és fűrésztelepek működtetésére a Sédből leágaztatott Malom-csatornába terelték a víz egy részét. A Malom-csatorna ma is meglévő szabályozott medrű vízfolyás, amely közel párhuzamosan fut a Séd-Nádor csatornával, egy helyen (Papkeszi külterületén) keresztezve azt.

A Séd-Nádor csatornát tápláló jelentősebb mellékvizek Ősinél a Péti víz, Sárszentmihálynál a Gaja patak, és a Velencei tó vizének szabályozására szolgáló Dinnyés-Kajtor csatorna.

Tényfeltárás

A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a tényfeltárást elrendelő határozatában a NITROKÉMIA Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Zrt.-t részletes tényfeltárásra kötelezte. A tényfeltárás célja a kialakult felszín alatti (elsősorban a mederüledékben, azaz a földtani közegben) szennyezések térbeli elterjedésének meghatározása, térképi rögzítése, továbbá a feltárt szennyezések környezeti kockázatának vizsgálatával annak meghatározása, hogy mely szennyezettségi szintek esetében kell beavatkozást foganatosítani annak érdekében, hogy a környezeti kockázat elviselhető szintre degradálódjon.

A tényfeltárási munkálatok elvégzését szabályozza a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről, valamint a szennyezettségek viszonyítási alapszintjeit (határértékeket), a mintavételezéseket és laboratóriumi vizsgálatokat a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet. E rendeletek fokozott betartásával készültek a tényfeltárási és laboratóriumi munkálatok. A mintavételezések és laboratóriumi vizsgálatokat az arra akkreditált szervezetek végezték. A kiegészítő méréseket, adatfeldolgozásokat, biológiai, természetvédelmi, tűzszerészeti, régészeti, geodéziai, geológiai, geotechnikai, vegyészeti értékeléseket és a beavatkozás tervezését arra szakmailag feljogosított szervezetek és szakemberek végezték.

A vizsgálat alá vont meder és szűk környezete fontos, egyes szakaszokon kiemelt védettséget élvező ökológiai folyosó, továbbá NATURA 2000 területek is előfordulnak a térségben. Ezért a vizsgálatok a szennyezések elterjedése mellett a természeti környezet és az ökológiai állapot részletes vizsgálatára is kiterjedtek. Az ökológiai vizsgálatokat egy részletes tanulmány tartalmazza (NATURA 2000 hatásbecslés).
Az ökológiai állapotok, a korábbi medervizsgálatok és a 2008. évben végzett szűrővizsgálatok ismerete alapján tervezetük meg a tényfeltárási munkálatokat.

A tényfeltárás kiterjedt:

  • talaj- és talajvíz mintavételezésekre, mederüledék vizsgálatokra;
  • patakvíz mintavételezésre, helyszíni vizsgálatokra;
  • mederlakó biológiai élővilág (növények, kagylók-csigák, halak) megfigyelésére, mintavételezésére.
  • A kivett mintákat megfelelő rendszerezés után laboratóriumban vizsgálták a szűrővizsgálatokkal kiválasztott jellemző szennyező anyagokra: toxikus fémekre (Ba, Cd, Co, Cr-összes, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn) és szerves szennyezők közül a klórfenolokra.

    A földtani közeg szennyezettségi állapotának felmérése céljából a mederben mintavételi furatokat létesítettek, és mélység szerint 0,1 m-ként iszap- illetve talajmintákat vételeztek.

    A Királyszentistván Sióagárd közötti Séd-Nádor vízfolyáson a lehatárolási munkálatok keretében 1003 db fúrás létesült, 1812 db fém- és 105 db klórfenol-vizsgálat készült.

    A mederben kialakult szennyezések alapesetben úgy jöhettek létre, hogy a szennyvíz-bevezetéseknél (pld. Nitrokémia Zrt. esetében a Papkeszi tározótavaknál) bebocsájtott szennyező anyagok a patakvízzel együtt mozogva folyásirányban elterjedtek, és a hordalékszemcsékhez tapadva (adszorbeálódva) fokozatosan kiülepedtek. Ezért a mederben, jellemző helyeken, az úgynevezett minta-szelvényekben részletesen megvizsgálták keresztirányban a földtani közegben lévő szennyezés elterjedését. A mintaszelvények profilja alapján a köztes szelvényekben térbeli interpolációval határozták meg a szennyezés-elterjedések jellemző határvonalait.

    A mintaszelvények vizsgálatával az is kiderült, hogy a természetes szennyezés-elterjedés mellett, helyenként a mederkarbantartások során végzett kotrásokkal a szennyezett iszapok a medert határoló depóniákra kerültek. Így a szennyezések nem csak a vízzel járt mederben, hanem e szintek fölött is előfordulhatnak.

    Vizsgálati eredmények összegzése

    A feltárt szennyezettség vonatkozó rendeletben megengedett „B” szennyezettségi határértékhez viszonyított mértékét a 3. szakaszra vonatkozóan az alábbi táblázatban szemléltetjük:

    mg/kg Ba Cd Co Cr-ö. Cu Hg Ni Pb Zn
    „B” határértékek 250 1 30 75 75 0,5 40 100 200
    minimum 4,0 0,2 1,0 4,0 1,0 0,0 4,0 1,0 6,0
    min./”B” 0,02 0,20 0,03 0,05 0,01 0,04 0,10 0,01 0,03
    átlag 69,1 2,9 6,0 45,5 29,4 2,3 24,5 22,8 298,4
    átlag/”B” 0,28 2,88 0,20 0,61 0,39 4,66 0,61 0,23 1,49
    maximum 342 84,4 86 1180 237 43,1 95 160 4230
    max./”B” 1,37 84,40 2,87 15,7
    3
    3,16 86,20 2,38 1,60 21,1


    mg/kg monoklórfenol diklórfenol triklórfenol tetra klórfenol pentaklórfenol összes klórfenol
    „B” határértékek




    0,100
    minimum




    0,009
    min./”B”




    0,00005
    átlag 0,010 0,016 0,004 0,000 0,002 0,032
    átlag/”B”




    0,320
    maximum 0,090 0,285 0,028 0,000 0,008 0,257
    max./”B”




    2,570

    A „B”szennyezettségi határértékhez viszonyítva, a kadmium és a higany mértéke kiugró.

    A mintaszelvényekben komplex geotechnikai, környezetvédelmi vizsgálatok céljára készült fúrásokból talajvíz-mintavételezések is történtek, a vizsgálati eredmények „B”szennyezettségi határértékhez viszonyított mértékét az alábbi táblázatban szemléltetjük.

    ug/l Cr-ö. Co Ni Cu Zn As Mo Se Cd Sb Ba Hg Pb B Ag
    „B” határértékek 50 20 20 200 200 10 20 10 5 10 700 0,5 10 500 10
    minimum 0,5 0,7 3,2 0,6 1,5 1,8 4,1 1 0,1 0,5 38,2 0,02 0,5 100 0,0
    átlag 4,49 2,47 9,89 2,55 10,68 52,55 18,20 1,57 0,50 1,37 150 0,02 36,7 210 0,0
    átlag/”B” 0,1 0,1 0,5 0,0 0,1 5,3 0,9 0,2 0,1 0,1 0,2 0,0 3,7 0,4 0,0
    maximum 13,8 7,1 49,1 8,9 75,3 761 75,8 2 1,5 4,3 758 0,02 180 400 0,0
    max./”B” 0,3 0,4 2,5 0,0 0,4 76,1 3,8 0,2 0,3 0,4 1,1 0,0 18,0 0,8 0,0

    ug/l monoklórfenol diklórfenol triklórfenol tetra klórfenol pentaklórfenol összes klórfenol
    „B” határértékek 5,0 1,0 1,0 1,0 0,5 6,0
    minimum





    átlag





    átlag/”B”





    maximum <0,1 <0,1 <0,1 <0,1 <0,1 <0,5
    max./”B”






    3. szakaszban a talajvíz Ni, As, Mo és Pb esetében mutatott szennyezettséget. A „B” határértéket jelentősen meghaladó koncentráció az arzén esetében jelentkezett. A vizsgált 10 szelvényben molibdén esetében 3, a nikkel esetében 2, amíg a bárium és az ólom esetében 1-1 szelvényben fordult csak elő. Összességében megállapítható, hogy a feltárt és statisztikailag szúrópróbaszerűen megvizsgált talajvizek 80%-os valószínűséggel „B” határérték feletti arzént, 30%-os valószínűséggel „B” feletti molibdént és alárendelten 10%-os valószínűséggel „B” feletti koncentrációban tartalmazhatnak nikkelt, báriumot vagy ólmot.
    A szakértők véleménye szerint részben környezet-geokémiai adottságok és/vagy mezőgazdaságban használt növényvédő (pld. csávázáshoz korábban használt jelentős mennyiségű As-tartalmú) vegyszerek használta eredményezhette a helyi talajvíz-szennyezések kialakulását.

    Kockázatelemzés

    Feltárt szennyezettség környezeti hatásainak vizsgálata, komplex környezeti és humán-egészségügyi kockázatelemzéssel a teljes mederhosszra vonatkozóan készült el (127 km). A kockázatelemzés a „B”határérték feletti szennyező komponensek feltárt mértékének kockázatosságát vizsgálja.

    A vizsgált mederüledék-mintákban a metil-higany (higany egy biológiailag aktív formája) nem volt kimutatható. A kockázatelemzés során a sorozatban készült fém- (9 db komponens), klórfenol-vizsgálatokon kívül végzett speciális vizsgálatok eredményei is felhasználásra kerültek.

    A metil-higany táplálékláncba kerülésének vizsgálatára a szennyezett mederben élő és expozíciónak kitett élővilágot (halakat, kagylókat, növényeket) külön megmintázták a teljes mederhosszon. A kagyló és hal szövetmintákban az össz Hg jelenléte kimutatható volt (európai határérték alatti mértékben). A meder parti részén vett növénymintákban a Hg nem volt kimutatható.

    A Séd-Nádor csatornát, illetve annak üledékeit ért szennyeződést meghatározott forrásokból bevizsgált szennyezőanyagok okozták. A szennyezőanyagokat szállító víz végighalad a teljes vízfolyás hosszán. A vízfolyást mind az ember jelenléte és tevékenysége, mind a természetes, élő környezet tekintetében egységesen kell kezelni. Ezért a kockázatelemzést a vízfolyás teljes hosszára vonatkozó érvényességgel végezték el. Ugyanakkor, a vízfolyás és kapcsolódó környezetének kiterjedése, valamint a szennyeződés jellege és komplexitása miatt több irányú, komplex környezeti és humán-egészségügyi kockázatelemzésre volt szükség, az alábbiak szerint:

    A SERAFM szoftvert a bekövetkezett higanyszennyezések során az élővizek (folyók, tavak) mederüledékében felhalmozódott higany ökológiai kockázatának becslésére, valamint ez alapján a kármentesítés döntéshozatali folyamatának segítésére hozták létre. A modellbe beépítették azokat a kémiai, fizikai és biológiai folyamatokat, amelyek a higany transzportját, megjelenési formáinak alakulását, és koncentrációjának időbeli változását befolyásolják. A program meghatározza az expozíciót az üledékben, a vízben és a táplálékláncban, majd meghatározza a kockázati hányadost az érintett élővilágra, illetve a humán kockázatviselőre nézve. Mivel a terhelés eredete általában összetett (korábbi szennyezés, légköri terhelés, vízgyűjtőről eredő terhelés), a modell három forgatókönyvet vizsgál:

    A rendszer a következő almodulokból áll:

    A modell teljes mértékben helyspecifikus, az adott területen végzett vizsgálati eredmények alapján történik az elemzés. Alapadatként az üledékben, a vízben és a vízi élőlények szöveteiben előforduló higany-koncentrációkat (összes higany, és metil-higany) szükséges megadni. A modell megbízhatósága növelhető további mért adatok (összes szerves szén, összes oldott szén, összes lebegő anyag, lebegő anyag szemeloszlása, sűrűsége, víz hőmérséklete, oldott oxigéntartalma, pH-ja) megadásával.

    A modell vizsgálja a trófíkus szintek (halak, makrobentosz) terhelési szintjét, meghatározza a kockázati hányadost különböző vízhez kapcsolódó életmódú állatok (pl. vidra, halászsas, jégmadár, búvár, stb.), illetve a humán kockázatviselő (felnőtt férfi, nő és gyerek) esetében. A modellezés eredménye alapján meghatározható, hogy milyen higanykoncentráció fölött szükséges az üledék eltávolítása, illetve az, hogy milyen higanykoncentráció visszamaradása engedhető meg a rendszerben.

    Az ökotoxikológiai vizsgálatok célja a vizsgált anyag mérgezőképességének jellemzése. A toxicitás nem egy függetlenül meghatározható érték, mértéke minden esetben a vizsgált anyag és a vizsgálatban alkalmazott tesztszervezet viszonyában értelmezhető. A közvetlen gyakorlatban is hasznosítható eredmény érdekében időnként szükség van az egyébként szabványosított eljárások módosítására annak érdekében, hogy a mérési körülmények jobban közelítsenek a jellemezni kívánt valós helyzetekhez.

    A kockázatelemzéséhez szükséges számításokat a Risk Workbench (Human Health Risk Assessment Software for Contaminated Sites) átfogó modellező és kockázatjellemző programcsomag alkalmazásával végeztük el. A szoftver által alkalmazott módszer alkalmas a karcinogén és nem karcinogén egészségügyi kockázatok jellemzésére.

    A programban alkalmazott kockázatelemzési eszközök teljes skálája lehetővé teszi a jellemző kockázatok kiszámítását, és a kockázaton alapuló kármentesítési határértékek meghatározását az összes kiválasztott expozíciós útvonalat figyelembe véve.

    A szakértők megállapították a komplex környezeti kockázatelemzés során, hogy csak a higany jelent kockázatot. Ugyanakkor humán-egészségügyi kockázat tekintetben a higany, kadmium és ólom esetében adódtak olyan „D" kármentesítési célállapot-határértékek, amelyeket meghaladó mértékű szennyezettségek is előfordultak a vizsgálati eredmények között.

    A többi vizsgált szennyezőanyag esetében (Ba, Co, Cr-összes, Cu, Ni, Zn, Klórfenolok) a minták összességén mért legmagasabb koncentrációk sem jelentenek kockázatot, így ezeket az értékeket tartják elfogadhatónak „D" kármentesítési célállapot-határértékként.

    Szakértők az alábbi „D" kármentesítési célállapot-határértékek elfogadására tettek javaslatot (humán-egészségügyi és ökológiai szempontok szerinti kármentesítési célállapot-határértékek földtani közegre a teljes mederhosszon):

    Humán-egészségügyi és ökológiai szempontok szerinti kármentesítési célállapot-határértékek földtani közegre a teljes mederhosszon
    Kockázatos anyagok Vízzel gyakran borított mederben lévő üledékben Vízzel ritkán borított (szárazulaton) lévő üledékben és talajokban
    mg/kg
    Ba 570 570
    Cd 10 10
    Co 86 86
    Cr-össz 1180 1180
    Cu 327 327
    Hg 5 20
    Ni 102 102
    Pb 200 200
    Zn 7740 7740
    Összes Klórfenolok 0,37 0,37
    A szakértők által javasolt fenti határértékeket a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség elfogadta, és egyben előírta azok kármentesítési célállapot határértékként történő alkalmazását.

    A mentesítendő földtani közeg térbeli elhelyezkedésének meghatározása

    A kockázatelemzés megállapította, hogy ökológiai szempontból a vízzel borított mederben „D”=5,0 mgHg/kg koncentrációnál kisebb értékek esetén a szennyezőanyag folyamatos vízborítottság mellett is helyben hagyható, a szennyezőanyagot tartalmazó üledékből nem oldódik ki kockázatos mennyiségben higany.

    Esetünkben ezt a határértéket ökológiai határértéknek („Dö”-nek) nevezzük.

    A kockázatelemzés azt is megállapította, hogy 20,0 mgHg/kg fölötti higanytartalom a vízzel ritkán borított (szárazulaton) lévő üledékben és talajokban sem megengedett humán-egészségügyi szempontból.

    Mindezek szem előtt tartásával a szennyezettségek vertikális lehatárolására a vizsgált keresztszelvényekben (67 db) feltüntették a mérési eredményeket, és szennyezőanyagonként megszerkesztették a „B”=szennyezettségi és „D”=beavatkozási határvonalakat.

    A beavatkozási határvonalakkal ellátott keresztszelvényeket leegyeztették a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereivel, hogy a vízfolyás funkcióját, karbantarthatóságát és az élővilág rekolonizációját is elősegítő végleges mederalakulat jöjjön létre a beavatkozás lezárásakor.

    A mederben lévő „D” kármentesítési célállapot határérték feletti szennyezett mederüledéket kotrással teljes körűen eltávolítják a mederkarbantartás során.

    A tényfeltárás megállapította, hogy nem csak a vízfolyásban természetes módon kiülepedett mederszennyezésekre kell számítani, hanem a különböző időszakokban végzett karbantartási célú kotrási munkálatok következtében a parti oldalakon, a padkákon nem természetes fekvésben is találhatók szennyezett mederüledékek.

    Ezért a mintaszelvények közötti szelvényekben interpolációval meghatározott egyesített „D” beavatkozási határvonalak pozícióját kivitelezés előtt ellenőrző minta-vételezésekkel szükséges pontosítani. A mintákat Ba, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Ni, Zn, Pb és Össz-klórfenol komponensekre kell megvizsgálni, és a kapott eredmények alapján kell véglegesíteni a beavatkozást az adott szelvényekben. Az ellenőrző mintavételezések és vizsgálatok mennyiségét a munkavégzés során, az egyes szakaszokon jelentkező tervtől való eltérések figyelembevételével kell meghatározni a célállapot megbízható elérésének függvényében.

    A 3. szakaszon eltávolításra tervezett szennyezett mederüledék számított mennyisége
    mintegy 218 000 m3, de a tervezett kitermelési szelvények közötti szakaszokon elvégzendő ellenőrző vizsgálatok (mintavétel, Ba, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Ni, Zn, Pb és Össz-klórfenol tartalmak meghatározása) alapján módosulhat ez a mennyiség, amennyiben helyenként további szennyezett mederüledék eltávolítása szükséges.

    Tervezők megszerkesztették a szennyezések horizontális térképi elterjedését is. A térképi megjelenítések 1:2000-es méretarányban földhivatali alaptérképekre történtek, így meghatározhatók azon földrészletek, ingatlanok helyrajzi számai, amelyeket érintenek a beavatkozások. Az érintett földrészletek, ingatlanok helyrajzi számai és a kapcsolódó tulajdoni lapok kigyűjtésre, és a KDT KTVF hatóság részére átadásra kerültek további ügyintézés végett.